Több poszt is érlelődik éppen, de még egyiket sem tudtam kipalackozni. Vasárnap viszont megittam a második üveggel ebből a zseniálisan friss komlós pilsnerből. Pyraser Hopfenpflücker Pils. Az aromakomlót a főzde melletti kertben termesztik és évente egyszer szüret után készítik belőle ezt a könnyed, üdítő, karakteresen komlós szűretlen pilsnert. Nem egy bonyolult darab, viszont rettentően finom. Nagy kortyokban, vészes tempóban tud fogyni. A Sörspecialistánál vettem 650 Ft-ért.
Rooie Dop. Kis kézműves sörfőzde a hollandiai Utrecht városában. Annyira kézműves, hogy otthon csak kis mennyiségben, kísérletileg főznek, aztán ha úgy alakul nagyobb mennyiségben a közeli malomban, akarom mondani de Molen főzdében készülnek a sörök. Most innen közelebbről a Sörspecialistától hoztam haza kettőt néhány hete.
Utrecht Strong Ale. Szűretlen, pasztörizálatlan, ám bíznak magukban, mert az van ráírva, hogy öt éven belül a legjobb fogyasztani. Szóval lehet egy kicsit fektetni, de én most kibontottam. Homályosan barnás szín, kis narancs fénnyel és édeskés, dinnyés, virágos illat fogadott. Kóstolva nagy testű, határozottan de nem túlzottan szénsavas. Ízében malátás édesség küzd a komló kesernyéjével, összhatásában előbbi győz, de lecsengésében utóbbi dominál. A 9.1% alkohol észrevétlen… egy darabig legalábbis. Minden sok benne, mégis megvan a maga magas egyensúlya. Komoly cucc, mégsem igazán az esetem: nekem cseppet farnehéz.
Chica Americana IPA. Sűrű borostyán színű, tartós, fehér habbal. Szalmás, almás, édes szilvás illata nagyon intenzív – néhány éve elképzelni nem tudtam volna, hogy sörből ilyen is jöhet. Ízében is ott van ez a hasonló édes, almás, fűszeres gyümölcsösség a komló keserűségével ellenpontozva. Először azt hittem, ő sem az estem, ám valahogy az ő idomai már jobban működnek az én receptoraimon keresztül is. Így aztán megszerettük egymást.
Két kedvenc sörös helyem van Budapesten. A Csakajósör inkább boltnak néz ki, de hat változó kínálatú csappal sörözőnek is komoly, még ha szigorúan be is zár este kilenckor. Hiába kevésbé trendi, nekem mégis (vagy épp azért) inkább világom a jóval kocsmásabb, négy csappal folyó Sörmanufaktúra, ami azért boltnak sem utolsó. Kezdetben német és osztrák sörökre specializálódtak néhány magyarral kiegészülve, aztán bővült a választék: ittam már náluk kiváló angol, amerikai és holland cuccot is azóta. Télen elég szűk a hely, de munkából hazafelé kellemes sétányi kitérő, így gyakran betérő vendég lettem. Enyhébb időben aztán kikerülnek az ódon vas kertibútorok a borostyánnal befuttatott kis teraszra, ami gyakorlatilag egy hangulatos belbudai zsákutca járdája. A négy csapon folyamatosan változik a kínálat, ahogy fogynak a hordók. A facebook ilyenkor jóbarát: onnan értesülhet az ember, mi folyik éppen a Ganz utcában.
olvasásának folytatása
palack.net 