Valaki fogyókúrázni kezd az újévben, valaki kondizni, valaki közös listákat rak össze, másvalaki pedig sört kezd főzni. Igazából már néhány hónapja érlelődött bennem a gondolat, ki kellene próbálnom. Bort a második emeleten ultraextrém sport lenne előállítani, a sörfőzés viszont akár bele is férhet. Az internetről még az atombomba készítését is le lehet lesni, a házi sörfőzés titkait pláne. Elkezdtem tervezgetni első receptem, összeírtam milyen felszerelésre lesz szükségem, vettem egy mély levegőt és belevágtam. December 20-án megfőztem. Ahhoz már késő volt, hogy karácsonyra saját sörömből igyak, ám az év második szombatján ezt bepótolhattam. Életem első söre, minden előzetes tapasztalat nélkül – félretéve a kötelező álszerénységet – nagyon jól sikerült. Nekem legalábbis ízlik: ha boltban vettem volna, akkor is elégedett lennék vele.
Cseppet sötétebb lett mint vártam, alighanem az opálossága miatt, hiszen szűretlenül miért is lenne tükrös szobahőmérsékleten erjesztve? (A világítós korsóban jobban mutatna, talán még a sápadt Drehernél is.) De azért alapvetően tiszta, piszkos habja pedig gyönyörű és tartós. Intenzíven citrusos, virágos illata nem volt meglepetés, ezért tettem bele bőven amarillo és cascade komlókat. Mögötte kis kekszes, karamellás malátásság – mennyivel könnyebb így írni egy sörről, hogy pontosan tudom, mi van benne. A korty nem túl testes, rendesen szénsavas, íze száraz: finoman malátás és frissen citrusos egyszerre. A gyanútlan kóstoló itt éppen azt hihetné, egy kedves, könnyed ivósörrel van dolga, ám tévedne, mert ekkor ellentmondást nem tűrően átveszi a hatalmat magnum, a könyörtelen keserűkomló. Annyira durva, hogy muszáj leöblíteni még egy korttyal.
palack.net 