Két kedvenc sörös helyem van Budapesten. A Csakajósör inkább boltnak néz ki, de hat változó kínálatú csappal sörözőnek is komoly, még ha szigorúan be is zár este kilenckor. Hiába kevésbé trendi, nekem mégis (vagy épp azért) inkább világom a jóval kocsmásabb, négy csappal folyó Sörmanufaktúra, ami azért boltnak sem utolsó. Kezdetben német és osztrák sörökre specializálódtak néhány magyarral kiegészülve, aztán bővült a választék: ittam már náluk kiváló angol, amerikai és holland cuccot is azóta. Télen elég szűk a hely, de munkából hazafelé kellemes sétányi kitérő, így gyakran betérő vendég lettem. Enyhébb időben aztán kikerülnek az ódon vas kertibútorok a borostyánnal befuttatott kis teraszra, ami gyakorlatilag egy hangulatos belbudai zsákutca járdája. A négy csapon folyamatosan változik a kínálat, ahogy fogynak a hordók. A facebook ilyenkor jóbarát: onnan értesülhet az ember, mi folyik éppen a Ganz utcában.
Mostanában megesett, hogy szűkösebb lett a választék, ennek oka alighanem az lehetett, hogy a két tulajdonos Tibold Ákos és Utassy Roland nem érték be csupán csapolással és eladással, hanem úgy döntöttek, saját sörfőzdét csinálnak. Az idén alapított Legenda koncepcionális szinten valójában két főzde, ugyanis hőseink sörsora mellett a társalapító Olasz alias Kovács József teljesen különálló szortimentet hoz ki a Legendából. De ez nem gond, hiszen sok jó sörmester, kis főzdében is elfér, mert bizony a Legenda főzetei különösen jól sikerültek. Eddigi kedvencem a Pokerface Pale Ale egy amerikai stílusú felsőerjesztésű, illatos, gyümölcsös mégis száraz, remek egyensúlyú és veszélyesen jól iható sör. Nagyon szépen komlós, szinte IPA. A dolgok pedig mozgásban vannak rendesen, mert az iménti Főzdefeszten bemutatkozott a stílusban nagyon hasonló, szintén amerikai típusú már nemcsak szinte IPA, a Jokeface is. Sötétebb színű, sűrűbb, vastagabb testű, komolyabb darab a Pokernél, az arányokra, egyensúlyra azonban nála is szépen figyeltek. Az összetettség és izgalom nem megy túlzottan az ihatóság kárára: megvan az új favorit. Néhány éve elképzelni nem tudtam volna, hogy sörökért, ráadásul magyarokért fogok ennyire rajongani. Hol van a pókerarc?
Egy gondolat “Pókerarc” bejegyzéshez