Van ez a sörfajta, hogy árpabor, amit hazudnék, ha azt mondanám, hogy értek. Persze a sört – de igazából még a bort is – nem érteni kell, hanem inni. Utóbbi biztos megvolt, előbbihez nem kerültem közelebb, pedig én aztán sört és bort is, ahogy ez itt látszik kétségtelenül. Szóval beszereztem egy holland és egy magyar példányt, érdekesek voltak így egymás mellett is. Szép lassan fogytak, egyikük sem az a töltsük ki húzzuk le típus, persze ezt lehetett előre tudni.

A Legenda Horse Juice opálos bronzos fényű barna, habja szinte nincs. Beleszagolva rögtön rájöttem honnan kapta a nevét. Istállós hangulatú, élesztős, takarmányos farmszagú ez a sör. Akarom mondani árpabor. Ami persze sör. Kóstolva visszafogottan szénsavas, édeskés, fűszeres aztán a menetrendszerűen érkező komló kesernyéje mégis szárazba viszi. Nagyon hasonlít a KIT-re, ami egy angol stílusú IPA, ugyanebből az istállóból. Az alkohol 8,2% és nem lóg ki a lóláb.

A De Molen Rhythm & Blues színre lehetne szűretlen pils is, vékony fehér habot is sikerült csiholnom belőle. Beleszagolva élesztősség, keksz érkezik, aztán némi állati hangulat itt is befigyel, végül jön a hordó fája. Mert, hogy barrel aged. Néha mindent elnyom, máskor meg hagyja a többieket is érvényesülni. Szájban közepesnél gyengébben szénsavas, sűrű, fűszeres, édes, de aztán mégsem. A hordó itt is erősen jelen van. Az alkohol még magasabb (10,2%), de itt sem rúgkapál.