Élet Komlóbolygón

2013-09-07 15.16.17Megvolt a hatodik Főzdefeszt az igen sűrűre gasztroprogramozott és hibátlan időjárással megáldott múlt hétvégén. Közben kihagytam régi kedvenc fesztiválomat a szentendrei skanzenben, nem próbáltam ki, milyen Etyeken piknikezni kezeslábosozás helyett, nem ettem csicseriborsós madridi pacalt a Hold utcában, libamájat sem az Erzsébet téren, vagy pezsgőt és bort sem Budafokon. Helyette fogtam kis korsómat és kibékákáztam a Kálvin térre új, izgalmas sörökkel ismerkedni. Főzdefeszt kapcsán sokan panaszkodnak a nagy tömegre: igazuk van, én ezért szoktam ilyen helyre minél korábban délután kiérni. Olyankor még lökdösődés nélkül lehet sétálgatni, akad egy-egy üres pad is, és a sörökért sem kell negyedórákat sorban állni. Ami az újdonságokat illeti, az Élesztő standja volt a legizgalmasabb, ami persze nem csoda, hiszen itt lehetett a gerillák (azaz főzdétlen, nem ebből élő így különösen bátor sörfőzők) főzeteivel ismerkedni. Bár nagyon szeretem az IPA-kat és pale ale-eket, de külön tetszett, hogy néhány kontinentális, hagyományosabb sör is csapra került az Élesztőnél is. Ezek közül leginkább a kicsit cefrésen gyümölcsös illatú és ízű mégis klasszikusan is sörszerű Vörösbegy névre keresztelt düsseldorf altbier tetszett leginkább Kecskemétről a Bimbeertől. A hagyományos forradalmi tematikában, az Élesztőnél Róth Zoltán Távoli Galaxisa volt a sztár és megérdemelten. Gazdag, egzotikus, gyümölcsös és mégis feszes, elegáns, száraz újvilági IPA. Nekem is az egyik kedvencem volt. Igazi különlegesség, de nem csak perverzió volt – sőt tegnap olvastam, hogy az év söre is lett – a Napalm, Németh Antal chilis old ale-je. Ez egy testes, hagyományos angol sör, háromféle paprikával felturbózva: az izgalmát pedig az adja, hogy a chilik összetettebb ízeket, olajosságot, füstösséget és komplexitást is visznek a történetbe a lórúgáson kívül. Azért a következő sört óvatosan kell megítélni és nem szabad csodálkozni, ha még az is csíp. A Léhűtő standján kóstoltam Németh Antal másik sörét az újhullámos bajor komlóval készített búzaélesztős IPA-t, a White Shadowt, ami szintén remek darab.

2013-09-07 15.19.01Akárcsak a szomszédban a Csakajósör/armando_otchoa alias Hopaholic sátorban a beszédes nevű Gribanc: ami az eredeti főzdefeszt sztár Grabanc IPA Freaky Wheaty-re keresztelt nevű búzaélesztős változatának 20 kg málnával megpakolt mutánsa. Mindenki tudott követni? És még mondja valaki, hogy a sör az mindig sör, ha felbontom, tudom mi vár a palackban. Legendás kedvenc arcaimat pokert és jokert most az újdonságokra vadászva kihagytam, de azt elégedetten olvastam, hogy megkapták az év sörfőzdéje címet. Így van ez jól: a nagy kicsik közül, ők a leginnovatívabbak, és úgy mellékesen a söreik is kiválóak. Bizony zajlik az élet rendesen Komlóbolygón, örülök, hogy figyelhetem az izgalmas nyüzsgést.

Reklámok

Két kis holland

rooie1

Rooie Dop. Kis kézműves sörfőzde a hollandiai Utrecht városában. Annyira kézműves, hogy otthon csak kis mennyiségben, kísérletileg főznek, aztán ha úgy alakul nagyobb mennyiségben a közeli malomban, akarom mondani de Molen főzdében készülnek a sörök. Most innen közelebbről a Sörspecialistától hoztam haza kettőt néhány hete.

Utrecht Strong Ale. Szűretlen, pasztörizálatlan, ám bíznak magukban, mert az van ráírva, hogy öt éven belül a legjobb fogyasztani. Szóval lehet egy kicsit fektetni, de én most kibontottam. Homályosan barnás szín, kis narancs fénnyel és édeskés, dinnyés, virágos illat fogadott. Kóstolva nagy testű, határozottan de nem túlzottan szénsavas. Ízében malátás édesség küzd a komló kesernyéjével, összhatásában előbbi győz, de lecsengésében utóbbi dominál. A 9.1% alkohol észrevétlen… egy darabig legalábbis. Minden sok benne, mégis megvan a maga magas egyensúlya. Komoly cucc, mégsem igazán az esetem: nekem cseppet farnehéz.

Chica Americana IPA. Sűrű borostyán színű, tartós, fehér habbal. Szalmás, almás, édes szilvás illata nagyon intenzív – néhány éve elképzelni nem tudtam volna, hogy sörből ilyen is jöhet. Ízében is ott van ez a hasonló édes, almás, fűszeres gyümölcsösség a komló keserűségével ellenpontozva. Először azt hittem, ő sem az estem, ám valahogy az ő idomai már jobban működnek az én receptoraimon keresztül is. Így aztán megszerettük egymást.