TerroArt furmint

ferenczialex

Csopak nekem sokáig Jásdi és a Tamás Pince volt. Jó néhány éve is, mikor családdal ott nyaraltunk, dacolva a kegyetlen koradélutáni napsugarak szította hőséggel és a Kossuth utca egyre meredekebb emelkedésével ezt a két szomszédos pincét céloztam meg, hogy beszerezzem a következő napok innivalóját. Most már tudom, hogy akkor is ott volt kicsit még feljebb a Szent Donát Pince és Étterem. Azóta, hogy néhány fesztiválon találkoztam már velük és boraikkal, biztos vállalnám azt a kis további kaptatót. Egyelőre azonban inkább a bor jött hozzám, egy a Szitahegyről származó furmint személyében.

Szent Donát Pince Szitahegy Furmint 2011. Nálunk szokatlan és ötletes extra szélesvásznú címke a festészet és a bor összekapcsolásával. Vonzó, körtés, süteményes, édes fűszeres illat cseppnyi mazsolásba hajló túlérett karakterrel és balatonias szalmás hangulattal. Határon innen, nem telítő, nem fárasztó. Erőteljes kézfogással köszön be: gazdag fűszeres gyümölcsösségét szépen ellenpontozza finom kesernyéje és lendületes savai. Épp annyi cseresség figyel csak be, ami kellemesen rusztikussá, de még nem faragatlanná teszi a bemutatkozást. A folytatásban valahogy veszít a koncentrációból, ez most tényleg olyan bor, ahol érdemes beszélni a kortyközépről. Legalábbis a terminus temporális interpretációjában. A lendületes kezdés és az első húsz percben berúgott két szép gól után, kicsit visszavesznek az iramból, de attól még jó a meccs ez végig. Lefújás előtt az alkohol is befűt cseppet, ám a hat pont nálam így is megvan. Borfalu Bortéka 2150 Ft (gyommal benőtt elhanyagolt honlapjukat nem vagyok hajlandó belinkelni.)

Reklámok

Rise and Fall

veresekA 2009-es Veres és az én történetem két és fél éve kezdődött, mikor a Furmint Február nagy kóstolóján megfogadtam, hogy a forradalmi módon csak acélban edződött mégsem könnyednek szánt furmintot alaposabban is meg kell vizsgálnom. Kivételesen egész hamar valóra váltottam a tervet, és milyen jól tettem. Felejthetetlen élmény volt: nemzetközi klasszis száraz furmintot kóstolhattam, decemberben ez már hivatalos lett. Persze adódott rögtön a kérdés: vajon hogy bírja majd az idő múlását, hogyan fog érni? Illetve mi lesz a következő évjáratokkal? Lesznek-e azok is olyan jók, egyáltalán marad-e ez az acélos út? Tavaly ősszel aztán a 2011-est is igen meggyőzőnek találtam, most pedig eljött az idő, hogy megnézzem az idősebb és fiatalabb testvért egyszerre egymás mellett is. A kilences meglepett, sőt bevallom cseppet csalódtam is: koros bornak mutatja magát. Azt hittem, frissebb marad még így alig négyévesen. Fiatalkorához képest sokkal intenzívebb lett az illata: mézes, puha körtés, teás, reszelt almának viszont hála istennek nyoma sincs. Kóstolva is ezeket az érett, nyugodt aromákat kapjuk, sima felszínnel, némi visszafogott kesernyével. Tisztességben megöregedett furmint lett: gyümölcsök és sósság még mindig van, izgalmas szerkezet és játékos savak már nem annyira. Milyen jó, hogy boroknál lelkiismeretfurdalás nélkül válthatunk a fiatalabbra. A tizenegyes nem meglepő de kísérteties módon hasonlít a kilences két évvel ezelőtti önmagára. Közepesen intenzív frissen édeskés, picit köves illatú. Kóstolva talán valamivel feszesebb és kevésbé rusztikus/furmintos, még inkább nemzetközi stílusú. Persze azért bőven van neki egyénisége, csak tokaji furmintnak ilyen kozmopolita. Épp az benne a jó. Ha pontozni kell: a kilences erős öt, a tizenegyes hét vagy nyolc. Én már várom a tizenkettest. Videó nincs, de a címadó dalt azért belinkelem:

Variszkusz Rajnai Rizling 2011

variszkuszTavaly márciusban kóstoltam először Variszkusz-bort, akkor 2009 volt napirenden: egy édes és egy majdnem száraz rajnai rizling. Tehetséges, jó borok voltak, egy induló történet odaillő képei, különösebb meglepetések nélkül. Már akkor említette Bácsi Zoltán (a pince arca), hogy majd a 2011-es: az teljesen száraz lesz, meg egyébként is. Hát, tényleg. Ez a 2011-es nagyon komoly cucc lett. Külsőre csak annyit változott, hogy csavarzárat kapott, ami remek ötlet, német és osztrák rizlingeknél ez amúgy sem ritka. Maradt az informatív, bohócsipkás címke, ami bár nem az én ízlésem, de tagadhatatlan, hogy könnyen felismerhető. Nézzük akkor lényeget, csavarjuk le azt a zárat. olvasásának folytatása