Évente kétszer titkos találkozóra gyűlnek a beavatottak egy külvárosi biliárdterem hátsó szeparéjában. A meghívó viszonteladóknak szól, mégsem vagyok egyedül a vendégek közt azzal, hogy életemben még egy pohár bort sem próbáltam eladni. Szentesi József borkereskedésének, a Kézműves Borok Házának borbemutatójáról van szó, ahová mindig szívesen megyek. Nincs tömeg és tülekedés, nincs rohanás, ott van viszont tucatnál is több borosgazda személyesen és van idő nyugodtan kóstolni. A lelkes régi időkben nem átallottam jegyzetelni sem ilyenkor, mostanában megelégszem azzal, ami a fejemben marad a másnaposságon kívül.

A Laposa Rizling2-ben (ejtsd rizling négyzetben) több olasz volt régebben, 2012-re csak mintegy 10% maradt, ám ezt én egyáltalán nem bántam. Tartalmas, lendületes, finom. A magyar rajnai mezőny egyik legjobbja lehet pillanatnyilag. Szentesi József telekszomszédja Nagy Gábor is hozott egy remek rajnai rizlinget 2012-ből, ám ez már elfogyott, így csak érdekességképp mutatta. Van még viszont a Basszus nevű 2011-es pázmándi cuvéejéből, ami pinot noir, kékfrankos és cabernet sauvignon házasítása. Markáns, jóízű, jóivású vörös, kétezer alatt nagyon jó vétel. Tavaly nálam Szentesi József 2009-es merlot-ja volt a legjobb magyar vörös, most a 2011-est kóstolhattam. Nagyon fiatal, ami itt azt jelenti, hogy nincs benne semmi rafináltság még. Tele van friss gyümölccsel, sűrű, lendületes és rettentően finom. A badacsonyi Váliékról a kéknyelű vagy az olaszrizling jutna először eszembe, mégis most a 2011-es pinot noirjuk maradt emlékezetes számomra. Nem a tisztára kadarkás magyar vonal, sűrűbb és van benne tannin is rendesen – pont ez tetszett benne. Régi kedvencem a 2HA Tabunellója. Török Csaba szerint ez a 2011-es az eddigi legjobb, így a 2007-es, 2008-as és 2009-es sangiovese érdemeit is elhomályosítja majd. Valóban remek bor: egyedi, elegáns és megint nagyon finom. Szintén örök favoritom a Ráspi pince, még ha mostanában gyakran a sűrűbb vöröseket keresem is inkább. Voltak náluk érdekes újdonságok, ám a show-t könyörtelenül ellopta az újnak semmiképp nem mondható, azonban öregnek a legnagyobb rosszindulattal sem titulálható 2006-os Zweigelt Válogatás. Hihetetlenül kortalan ez a bor, szinte szó szerint illik rá három évvel ezelőtti lelkesedéstől túlcsorduló leírásom. Berecz Stephanie cseppet késett a bemutatóról, de mindenképp megérte várni rá. Szinte még egy hét után is érzem a mesés Kikelet Lónyai Szamorodni 2008 ízét a számban. Tökéletes zárása lett volna a kóstolónak, ha történetesen nem hányok fittyet a klasszikus fehér-vörös-édes sorrendre, de ez legyen már az én bajom.

A képet a helyszín honlapjáról csemegéztem.