Kökényék Fischerje

kokeny_fischer

Kökény és Fia Családi Borászat Fischer Vörös 2009. Ceglédi bor, nevét a Fischer-Part dűlőről kapta, ami persze különleges adottságú. Kékfrankos, cabernet sauvignon és zweigelt házasítása. Kellemes, földes-gyümölcsös illattal jól kezd: sok cseresznyével, szárral és cseppnyi ánizsos fűszerességgel. Kóstolva kevésbé édes-kedves, mint azt az illat alapján várnánk, ám könnyen túl lehet lépni ezen. Felszíne sima, a legelső kortynál egy fél másodpercig azt hittem: itt savhiány lesz. Aztán dehogy. Savak vannak rendesen, tannin már nem is kell, csak a harmadik harmadra érkezik egy kevés. Gyümölcsös, lendületes, jóivású. Nem egy unalmas, tucatbor, talán azért is, mert van benne valami jóleső faragatlanság, amit már nem lehet csupán rusztikusságnak titulálni. Öt pont, 1400 forintért igen jó vétel. Budapesten a Borfaluban kapható.

Reklámok

Rise and Fall

veresekA 2009-es Veres és az én történetem két és fél éve kezdődött, mikor a Furmint Február nagy kóstolóján megfogadtam, hogy a forradalmi módon csak acélban edződött mégsem könnyednek szánt furmintot alaposabban is meg kell vizsgálnom. Kivételesen egész hamar valóra váltottam a tervet, és milyen jól tettem. Felejthetetlen élmény volt: nemzetközi klasszis száraz furmintot kóstolhattam, decemberben ez már hivatalos lett. Persze adódott rögtön a kérdés: vajon hogy bírja majd az idő múlását, hogyan fog érni? Illetve mi lesz a következő évjáratokkal? Lesznek-e azok is olyan jók, egyáltalán marad-e ez az acélos út? Tavaly ősszel aztán a 2011-est is igen meggyőzőnek találtam, most pedig eljött az idő, hogy megnézzem az idősebb és fiatalabb testvért egyszerre egymás mellett is. A kilences meglepett, sőt bevallom cseppet csalódtam is: koros bornak mutatja magát. Azt hittem, frissebb marad még így alig négyévesen. Fiatalkorához képest sokkal intenzívebb lett az illata: mézes, puha körtés, teás, reszelt almának viszont hála istennek nyoma sincs. Kóstolva is ezeket az érett, nyugodt aromákat kapjuk, sima felszínnel, némi visszafogott kesernyével. Tisztességben megöregedett furmint lett: gyümölcsök és sósság még mindig van, izgalmas szerkezet és játékos savak már nem annyira. Milyen jó, hogy boroknál lelkiismeretfurdalás nélkül válthatunk a fiatalabbra. A tizenegyes nem meglepő de kísérteties módon hasonlít a kilences két évvel ezelőtti önmagára. Közepesen intenzív frissen édeskés, picit köves illatú. Kóstolva talán valamivel feszesebb és kevésbé rusztikus/furmintos, még inkább nemzetközi stílusú. Persze azért bőven van neki egyénisége, csak tokaji furmintnak ilyen kozmopolita. Épp az benne a jó. Ha pontozni kell: a kilences erős öt, a tizenegyes hét vagy nyolc. Én már várom a tizenkettest. Videó nincs, de a címadó dalt azért belinkelem:

Nyitva tartás

Weninger Kékfrankos Balf 2009. Felbontottam vacsora készítéshez, fogyott egy pohár, aztán evés közben a második. Utána mondom, most megnézem magában, de úgy sem fogott meg igazán. A maradék több, mint fél üveget sikerült nyitva felejtenem, úgy maradt kidugózva a borhűtőben huszonnégy órára. Nemhogy semmi baja nem lett, hanem még talán jót is tett neki. Illatban a rumosdió kevésbé volt tolakodó, kortyban pedig a savak vettek vissza az arcból. Annyiszor hallottam már ezt érdemként emlegetni: borásztól, kereskedőtől, borrajongótól. Nyitás után két héttel semmi baja nem volt, sőt!  Én is hajlamos vagyok arra következtetni ebből, hogy jól bírná az érlelést, de még sosem próbáltam ki. Mástól sem hallottam hiteles igazolását ennek a sejtésnek. A való világban nincs jelentősége az ilyennek. Nem telefonálunk oda az étterembe csütörtök este, hogy mit nyissanak ki előre a pénteki vacsoránkhoz. Az átlagos borfogyasztó sem fog otthon egyedül négy napig nyamnyogni egyetlen üveg boron. Én bezzeg rendületlenül folytattam a kísérletet: előre megfontolt szándékkal még hat napig ridegen darabon tartottam dugó nélkül a maradék két decit. Változás semmi, megállt az idő. A címke szerint kertem legjobb bioszőlője, természetes spontán erjedés, minimális kénnel, szűretlen. Hát, a gyűrődést bírja, az már kétségtelen.

Felnőtt a feladathoz

steak_aldasHa életmód magazin szerző lennék, akkor ingyen kaptam volna mindezt, vagy inkább úgy kellene írnom róluk, hogy meg sem kóstoltam volna őket. Ám szerencsére nem így van, pedig előre nem is sejtettem, hogy ennyire állat lesz. Na persze az ultraméltán hírestrendi Józsi hentesnél elég nehéz hibázni, de most nagyon ráhibáztam. Fartő szték. Úgy azért jobban hangzik, hogy USDA Prime rump steak. Ugye. Akkora darab, hogy köret már nagyon nem kell mellé. Azért egy nagy üveg  ljutenica a szomszédból befigyelt, mert az annyira prostituált jó: mindenhez megy, magában kanállal leginkább. Ízorgia. Szóval ez a fartő olyan puha, szaftos, épp elég határozottan húsízű, de nem túl animális(!!) lett, hogy először úgy éreztem a bornak semmi esélye mellette. Szent Andrea Áldás Egri Bikavér 2009. Kékfrankos, merlot, cabernet franc és syrah. Mintha a kékfrankos pofátlanul kikönyökölt volna a többiek mellől. De aztán rendreutasították vagy elszégyellte magát, mindenesetre felnőtt a feladathoz. Hagyta, hogy a többiek muzsikáljanak, ő meg adta a gerincet és egy kis fűszert. Vonzó és erőteljes szedres, erdei gyümölcsös, finoman füstös illat. Lendületes, jóízűen gyümölcsös korty, érett tanninok, remek utóíz. Stabil hat pont. A nyolc vagy majdnem kilencpontos étel mellett nem is rossz teljesítmény. (Már a 2011-es Áldás kapható a Bortársaságnál háromezer forintért.)