Ha életmód magazin szerző lennék, akkor ingyen kaptam volna mindezt, vagy inkább úgy kellene írnom róluk, hogy meg sem kóstoltam volna őket. Ám szerencsére nem így van, pedig előre nem is sejtettem, hogy ennyire állat lesz. Na persze az ultraméltán hírestrendi Józsi hentesnél elég nehéz hibázni, de most nagyon ráhibáztam. Fartő szték. Úgy azért jobban hangzik, hogy USDA Prime rump steak. Ugye. Akkora darab, hogy köret már nagyon nem kell mellé. Azért egy nagy üveg ljutenica a szomszédból befigyelt, mert az annyira prostituált jó: mindenhez megy, magában kanállal leginkább. Ízorgia. Szóval ez a fartő olyan puha, szaftos, épp elég határozottan húsízű, de nem túl animális(!!) lett, hogy először úgy éreztem a bornak semmi esélye mellette. Szent Andrea Áldás Egri Bikavér 2009. Kékfrankos, merlot, cabernet franc és syrah. Mintha a kékfrankos pofátlanul kikönyökölt volna a többiek mellől. De aztán rendreutasították vagy elszégyellte magát, mindenesetre felnőtt a feladathoz. Hagyta, hogy a többiek muzsikáljanak, ő meg adta a gerincet és egy kis fűszert. Vonzó és erőteljes szedres, erdei gyümölcsös, finoman füstös illat. Lendületes, jóízűen gyümölcsös korty, érett tanninok, remek utóíz. Stabil hat pont. A nyolc vagy majdnem kilencpontos étel mellett nem is rossz teljesítmény. (Már a 2011-es Áldás kapható a Bortársaságnál háromezer forintért.)