Embert próbáló feladat volt előkészíteni ezt a posztot: két hét alatt több, mint 80 000 párosítást próbáltam ki, mielőtt kiválasztottam a bort ehhez a négy sajthoz. Érett Asiago Olaszországból, tizenöt hónapos Schlossberger és 2010-es évjáratú Gruyére Svájcból, végül pedig egy hároméves Gouda Hollandiából. Pedig valójában nem szabad sajtot enni, ha a borra akarunk koncentrálni, ugyanis csúnyán elvihet minket az erdőbe egy-egy jól/rosszul kiválasztott sajt. No, de én tudtam, mit csinálok: koncentrációról szó sem volt, inkább csak örülni akartam a jó bornak és sajtoknak. Tényleg, a bor. Domaine le Clos du Serres La Blaca 2010. Harmincévesen mérnökből lett borász három év keresés után 2006-ban megvesz egy languedoc-i birtokot. Tizenkét hektár szőlő egy geológiai kirakós játék tetején – mondja. Ehhez a borhoz is tizenöt parcellányi syrah-ból négy teljesen eltérő talajút és karakterűt választottak ki, egy kis grenache-sal fűszerezték és carignan-nal adtak neki lendületet. Igézően sötét, tintás színe, lomha, olajos mozgása komoly bort sejtet. Nem éppen szokványos illatában szakírók szerint kámfor, akácvirág, szeder (csak nem a RIM mobiljára gondolnak?) és fekete málna. Ez utóbbi mi ez? Nem csak a bor színe miatt mondják ugye? Azonban valami kámforos perverzió vagy izgalom (gusztus kérdése) és egy halom erdei gyümölcs tényleg ott van az illatában. Kóstolva nagytestű, buja: rengeteg gyümölcs és fűszer tobzódik, mégis megvan benne a kellő tartás és frissesség is. Tanninjai érettek, utóíze nagyon hosszú. Erős hét pont 18 euróért nem rossz vétel. Nem bírták elnyomni a sajtok, pedig ezek mellett az már komoly teljesítmény. A Gouda a legdurvább, le sem tagadhatná a korát: van valami egyedi stichje, mintha egy dohos pincében érlelődött volna. Izgalmas édes, finoman csípős és kikristályosodottan aminósavas. Az érett Asagiao kevésbé különc, egyszerűbben gyümölcsös sós a végén aztán cseppet ő is csíp. A Schlossberger a legkevésbé izgalmas: édes és krémes, persze sós is, a borral azért jól kijöttek. Végül a Gruyere-rel lettek a legjobb pár: magában is ez volt a legelegánsabb sajt: krémes, kristályos, diós, gyümölcsös és visszafogottan csípős. A borral pedig még tovább erősítették egymást, együtt akár nyolc pontot is kaphatnának.
vörös
Nyitva tartás
Weninger Kékfrankos Balf 2009. Felbontottam vacsora készítéshez, fogyott egy pohár, aztán evés közben a második. Utána mondom, most megnézem magában, de úgy sem fogott meg igazán. A maradék több, mint fél üveget sikerült nyitva felejtenem, úgy maradt kidugózva a borhűtőben huszonnégy órára. Nemhogy semmi baja nem lett, hanem még talán jót is tett neki. Illatban a rumosdió kevésbé volt tolakodó, kortyban pedig a savak vettek vissza az arcból. Annyiszor hallottam már ezt érdemként emlegetni: borásztól, kereskedőtől, borrajongótól. Nyitás után két héttel semmi baja nem volt, sőt! Én is hajlamos vagyok arra következtetni ebből, hogy jól bírná az érlelést, de még sosem próbáltam ki. Mástól sem hallottam hiteles igazolását ennek a sejtésnek. A való világban nincs jelentősége az ilyennek. Nem telefonálunk oda az étterembe csütörtök este, hogy mit nyissanak ki előre a pénteki vacsoránkhoz. Az átlagos borfogyasztó sem fog otthon egyedül négy napig nyamnyogni egyetlen üveg boron. Én bezzeg rendületlenül folytattam a kísérletet: előre megfontolt szándékkal még hat napig ridegen darabon tartottam dugó nélkül a maradék két decit. Változás semmi, megállt az idő. A címke szerint kertem legjobb bioszőlője, természetes spontán erjedés, minimális kénnel, szűretlen. Hát, a gyűrődést bírja, az már kétségtelen.
Felnőtt a feladathoz
Ha életmód magazin szerző lennék, akkor ingyen kaptam volna mindezt, vagy inkább úgy kellene írnom róluk, hogy meg sem kóstoltam volna őket. Ám szerencsére nem így van, pedig előre nem is sejtettem, hogy ennyire állat lesz. Na persze az ultraméltán hírestrendi Józsi hentesnél elég nehéz hibázni, de most nagyon ráhibáztam. Fartő szték. Úgy azért jobban hangzik, hogy USDA Prime rump steak. Ugye. Akkora darab, hogy köret már nagyon nem kell mellé. Azért egy nagy üveg ljutenica a szomszédból befigyelt, mert az annyira prostituált jó: mindenhez megy, magában kanállal leginkább. Ízorgia. Szóval ez a fartő olyan puha, szaftos, épp elég határozottan húsízű, de nem túl animális(!!) lett, hogy először úgy éreztem a bornak semmi esélye mellette. Szent Andrea Áldás Egri Bikavér 2009. Kékfrankos, merlot, cabernet franc és syrah. Mintha a kékfrankos pofátlanul kikönyökölt volna a többiek mellől. De aztán rendreutasították vagy elszégyellte magát, mindenesetre felnőtt a feladathoz. Hagyta, hogy a többiek muzsikáljanak, ő meg adta a gerincet és egy kis fűszert. Vonzó és erőteljes szedres, erdei gyümölcsös, finoman füstös illat. Lendületes, jóízűen gyümölcsös korty, érett tanninok, remek utóíz. Stabil hat pont. A nyolc vagy majdnem kilencpontos étel mellett nem is rossz teljesítmény. (Már a 2011-es Áldás kapható a Bortársaságnál háromezer forintért.)
palack.net 