Megvolt a hatodik Főzdefeszt az igen sűrűre gasztroprogramozott és hibátlan időjárással megáldott múlt hétvégén. Közben kihagytam régi kedvenc fesztiválomat a szentendrei skanzenben, nem próbáltam ki, milyen Etyeken piknikezni kezeslábosozás helyett, nem ettem csicseriborsós madridi pacalt a Hold utcában, libamájat sem az Erzsébet téren, vagy pezsgőt és bort sem Budafokon. Helyette fogtam kis korsómat és kibékákáztam a Kálvin térre új, izgalmas sörökkel ismerkedni. Főzdefeszt kapcsán sokan panaszkodnak a nagy tömegre: igazuk van, én ezért szoktam ilyen helyre minél korábban délután kiérni. Olyankor még lökdösődés nélkül lehet sétálgatni, akad egy-egy üres pad is, és a sörökért sem kell negyedórákat sorban állni. Ami az újdonságokat illeti, az Élesztő standja volt a legizgalmasabb, ami persze nem csoda, hiszen itt lehetett a gerillák (azaz főzdétlen, nem ebből élő így különösen bátor sörfőzők) főzeteivel ismerkedni. Bár nagyon szeretem az IPA-kat és pale ale-eket, de külön tetszett, hogy néhány kontinentális, hagyományosabb sör is csapra került az Élesztőnél is. Ezek közül leginkább a kicsit cefrésen gyümölcsös illatú és ízű mégis klasszikusan is sörszerű Vörösbegy névre keresztelt düsseldorf altbier tetszett leginkább Kecskemétről a Bimbeertől. A hagyományos forradalmi tematikában, az Élesztőnél Róth Zoltán Távoli Galaxisa volt a sztár és megérdemelten. Gazdag, egzotikus, gyümölcsös és mégis feszes, elegáns, száraz újvilági IPA. Nekem is az egyik kedvencem volt. Igazi különlegesség, de nem csak perverzió volt – sőt tegnap olvastam, hogy az év söre is lett – a Napalm, Németh Antal chilis old ale-je. Ez egy testes, hagyományos angol sör, háromféle paprikával felturbózva: az izgalmát pedig az adja, hogy a chilik összetettebb ízeket, olajosságot, füstösséget és komplexitást is visznek a történetbe a lórúgáson kívül. Azért a következő sört óvatosan kell megítélni és nem szabad csodálkozni, ha még az is csíp. A Léhűtő standján kóstoltam Németh Antal másik sörét az újhullámos bajor komlóval készített búzaélesztős IPA-t, a White Shadowt, ami szintén remek darab.
Akárcsak a szomszédban a Csakajósör/armando_otchoa alias Hopaholic sátorban a beszédes nevű Gribanc: ami az eredeti főzdefeszt sztár Grabanc IPA Freaky Wheaty-re keresztelt nevű búzaélesztős változatának 20 kg málnával megpakolt mutánsa. Mindenki tudott követni? És még mondja valaki, hogy a sör az mindig sör, ha felbontom, tudom mi vár a palackban. Legendás kedvenc arcaimat pokert és jokert most az újdonságokra vadászva kihagytam, de azt elégedetten olvastam, hogy megkapták az év sörfőzdéje címet. Így van ez jól: a nagy kicsik közül, ők a leginnovatívabbak, és úgy mellékesen a söreik is kiválóak. Bizony zajlik az élet rendesen Komlóbolygón, örülök, hogy figyelhetem az izgalmas nyüzsgést.