Nem éppen sablonos bor semmilyen szempontból. Chenin blanc Loire-ból: hallottunk már ilyenről, de gyakrabban iszunk balatoni rizlinget. Biodinamikus: van már ilyenünk, de még ismertebbek azért a kézműves marketingesek. Erősen narancsba hajló színű: volt már szemináriumunk is róla, de fogalmunk sincs, mi az. Ez a bor mindenesetre a biodinamika pápájának gyakorlati kinyilatkoztatása, amely szakrális nedűt ezennel magamhoz vettem. Úgy mint Nicolas Joly Clos de la Bergerie 2004 egészen pontosan.
Kinyitottam, kitöltöttem, óvatosan beleszagoltam és egy szép szamorodnit kaptam. Lehetőleg dekantáljam figyelmeztetet a hátcímke, így vagy két decivel ezt is megtettem. Már az első pillanat elteltével a pohárban is túllépett a szamorodniságon, a kis dekatálóban azonban már nem változott öt-hat óra levegőzés után sem. Szárított, aszalt, kandírozott gyümölcsök és diólikőr jutott eszembe folyton az illatáról. Nem túl bonyolult mégis vonzó, talán mert van benne valami megfoghatatlan frissesség is. Megkóstolva ezek után már nagy meglepetés. Kimérten túlérett, elegánsan oxidált, krémesen cseres és alkoholtól fűtötten hosszú. Gazdag ízű, karakteresen finom bor. Biztos nem jön be mindenkinek, de többeknek jöhetne, mint bontás előtt tippeltem volna. Erős hat pont. A Terroir Clubban vettem jó néhány éve, még most is kapható 9995 Ft-ért.
palack.net 