Tegnap a Művelt Alkoholista Facebook oldalán hívta fel a figyelmünket a kiváló lehetőségre, hogy a Tesco leárazás keretében potom 5000 Ft-ért juthatunk egy 40 eurós spanyol borhoz. Én azonban még ennél is nagyobb lehetőséget szúrtam ki, amiért alighanem még Sóher Sanyi is csak irigykedve utálni tud. Akció helyett aukció! December 15-én borárverés lesz a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Budai Várban. Az aukciósház Facebook oldalán szemezgethetünk a jobbnál jobb ajánlatok közül. Vincze Béla 1994-es Egri Bikavére 21 000 Ft / 6 palack áron kerül kalapács alá, miközben akár 90 000 Ft is lehet az értéke! A Thummerer Vili Papa 1995 csupán 42 000 Ft / 6 palack, pedig az legalább 60 de akár 150 ezer forintot is megér!! A tizennyolc éves Bock Royal féláron nyolcezerért, a csupán tízéves Takler Primarius hatos kartonja 30 ezerért lesz kikiáltva, pedig akár a hatszorosát is érheti!! És ez csak néhány kiragadott példa. Persze mindig vannak, akik fanyalognak a magyar borok eltarthatóságával kapcsolatban, ám szerencsére ezeket a borokat szigorúan szakmailag megszakértették a felkészült és pártatlan borítészek, így kár aggódnunk. Felpattintottak néhány palackot a gyűjteményből, kóstolgattak és közben jól megbeszélték, hogy mennyi a borok becsértéke. Nem csodálom, hogy repkedtek az 50-100-150 ezer forintok, hiszen ahogy az aukció Facebook oldalán található fenti kép is mutatja, remek volt a hangulat, no meg a Mandiner is azt írja: “Mindenképpen pozitív, hogy a kóstolt borok meglepően nagy része fogyasztható, sőt voltak olyanok is, amelyek még élvezhetőek is voltak.” Én már tudom, hol vásárolok be december 15-én, hiszen ez a hülyének (is) megéri!
Amager Rugporter
Amager az egyik sziget, amin Koppenhága fekszik, ám ami most lényegesebb számunkra, hogy róla kapta nevét egy kiváló mikrofőzde is, ahol mai sörünket készítették. Ő egy porter 16% rozzsal. Majdnem fekete, kevés krémes szinte világosbarna habbal. Illatában pörkölt magvak, kávé, olajos fekete föld. A korty krémesen gazdag, finoman frissítően szénsavas. Szinte robban az ízektől: gyümölcsök, kávés édes savanyú komplexitás, rétegek, izgalom, dinamizmus. Aztán jön a komló, tartósan, nem túlzón, de határozottan. Remek kezdés után még jobb befejezés. Zseniális sör. Lehet egy porter ennél jobb? Ha hihetünk a honlapnak a Sörspecialistánál még mindig kapható 1600 Ft-ért.
Kézművesek házában
Évente kétszer titkos találkozóra gyűlnek a beavatottak egy külvárosi biliárdterem hátsó szeparéjában. A meghívó viszonteladóknak szól, mégsem vagyok egyedül a vendégek közt azzal, hogy életemben még egy pohár bort sem próbáltam eladni. Szentesi József borkereskedésének, a Kézműves Borok Házának borbemutatójáról van szó, ahová mindig szívesen megyek. Nincs tömeg és tülekedés, nincs rohanás, ott van viszont tucatnál is több borosgazda személyesen és van idő nyugodtan kóstolni. A lelkes régi időkben nem átallottam jegyzetelni sem ilyenkor, mostanában megelégszem azzal, ami a fejemben marad a másnaposságon kívül.
A Laposa Rizling2-ben (ejtsd rizling négyzetben) több olasz volt régebben, 2012-re csak mintegy 10% maradt, ám ezt én egyáltalán nem bántam. Tartalmas, lendületes, finom. A magyar rajnai mezőny egyik legjobbja lehet pillanatnyilag. Szentesi József telekszomszédja Nagy Gábor is hozott egy remek rajnai rizlinget 2012-ből, ám ez már elfogyott, így csak érdekességképp mutatta. Van még viszont a Basszus nevű 2011-es pázmándi cuvéejéből, ami pinot noir, kékfrankos és cabernet sauvignon házasítása. Markáns, jóízű, jóivású vörös, kétezer alatt nagyon jó vétel. Tavaly nálam Szentesi József 2009-es merlot-ja volt a legjobb magyar vörös, most a 2011-est kóstolhattam. Nagyon fiatal, ami itt azt jelenti, hogy nincs benne semmi rafináltság még. Tele van friss gyümölccsel, sűrű, lendületes és rettentően finom. A badacsonyi Váliékról a kéknyelű vagy az olaszrizling jutna először eszembe, mégis most a 2011-es pinot noirjuk maradt emlékezetes számomra. Nem a tisztára kadarkás magyar vonal, sűrűbb és van benne tannin is rendesen – pont ez tetszett benne. Régi kedvencem a 2HA Tabunellója. Török Csaba szerint ez a 2011-es az eddigi legjobb, így a 2007-es, 2008-as és 2009-es sangiovese érdemeit is elhomályosítja majd. Valóban remek bor: egyedi, elegáns és megint nagyon finom. Szintén örök favoritom a Ráspi pince, még ha mostanában gyakran a sűrűbb vöröseket keresem is inkább. Voltak náluk érdekes újdonságok, ám a show-t könyörtelenül ellopta az újnak semmiképp nem mondható, azonban öregnek a legnagyobb rosszindulattal sem titulálható 2006-os Zweigelt Válogatás. Hihetetlenül kortalan ez a bor, szinte szó szerint illik rá három évvel ezelőtti lelkesedéstől túlcsorduló leírásom. Berecz Stephanie cseppet késett a bemutatóról, de mindenképp megérte várni rá. Szinte még egy hét után is érzem a mesés Kikelet Lónyai Szamorodni 2008 ízét a számban. Tökéletes zárása lett volna a kóstolónak, ha történetesen nem hányok fittyet a klasszikus fehér-vörös-édes sorrendre, de ez legyen már az én bajom.
A képet a helyszín honlapjáról csemegéztem.
Kökényék Fischerje
Kökény és Fia Családi Borászat Fischer Vörös 2009. Ceglédi bor, nevét a Fischer-Part dűlőről kapta, ami persze különleges adottságú. Kékfrankos, cabernet sauvignon és zweigelt házasítása. Kellemes, földes-gyümölcsös illattal jól kezd: sok cseresznyével, szárral és cseppnyi ánizsos fűszerességgel. Kóstolva kevésbé édes-kedves, mint azt az illat alapján várnánk, ám könnyen túl lehet lépni ezen. Felszíne sima, a legelső kortynál egy fél másodpercig azt hittem: itt savhiány lesz. Aztán dehogy. Savak vannak rendesen, tannin már nem is kell, csak a harmadik harmadra érkezik egy kevés. Gyümölcsös, lendületes, jóivású. Nem egy unalmas, tucatbor, talán azért is, mert van benne valami jóleső faragatlanság, amit már nem lehet csupán rusztikusságnak titulálni. Öt pont, 1400 forintért igen jó vétel. Budapesten a Borfaluban kapható.
Lólé, Ritmus és Blues
Van ez a sörfajta, hogy árpabor, amit hazudnék, ha azt mondanám, hogy értek. Persze a sört – de igazából még a bort is – nem érteni kell, hanem inni. Utóbbi biztos megvolt, előbbihez nem kerültem közelebb, pedig én aztán sört és bort is, ahogy ez itt látszik kétségtelenül. Szóval beszereztem egy holland és egy magyar példányt, érdekesek voltak így egymás mellett is. Szép lassan fogytak, egyikük sem az a töltsük ki húzzuk le típus, persze ezt lehetett előre tudni.
A Legenda Horse Juice opálos bronzos fényű barna, habja szinte nincs. Beleszagolva rögtön rájöttem honnan kapta a nevét. Istállós hangulatú, élesztős, takarmányos farmszagú ez a sör. Akarom mondani árpabor. Ami persze sör. Kóstolva visszafogottan szénsavas, édeskés, fűszeres aztán a menetrendszerűen érkező komló kesernyéje mégis szárazba viszi. Nagyon hasonlít a KIT-re, ami egy angol stílusú IPA, ugyanebből az istállóból. Az alkohol 8,2% és nem lóg ki a lóláb.
A De Molen Rhythm & Blues színre lehetne szűretlen pils is, vékony fehér habot is sikerült csiholnom belőle. Beleszagolva élesztősség, keksz érkezik, aztán némi állati hangulat itt is befigyel, végül jön a hordó fája. Mert, hogy barrel aged. Néha mindent elnyom, máskor meg hagyja a többieket is érvényesülni. Szájban közepesnél gyengébben szénsavas, sűrű, fűszeres, édes, de aztán mégsem. A hordó itt is erősen jelen van. Az alkohol még magasabb (10,2%), de itt sem rúgkapál.
palack.net 