Embert próbáló feladat volt előkészíteni ezt a posztot: két hét alatt több, mint 80 000 párosítást próbáltam ki, mielőtt kiválasztottam a bort ehhez a négy sajthoz. Érett Asiago Olaszországból, tizenöt hónapos Schlossberger és 2010-es évjáratú Gruyére Svájcból, végül pedig egy hároméves Gouda Hollandiából. Pedig valójában nem szabad sajtot enni, ha a borra akarunk koncentrálni, ugyanis csúnyán elvihet minket az erdőbe egy-egy jól/rosszul kiválasztott sajt. No, de én tudtam, mit csinálok: koncentrációról szó sem volt, inkább csak örülni akartam a jó bornak és sajtoknak. Tényleg, a bor. Domaine le Clos du Serres La Blaca 2010. Harmincévesen mérnökből lett borász három év keresés után 2006-ban megvesz egy languedoc-i birtokot. Tizenkét hektár szőlő egy geológiai kirakós játék tetején – mondja. Ehhez a borhoz is tizenöt parcellányi syrah-ból négy teljesen eltérő talajút és karakterűt választottak ki, egy kis grenache-sal fűszerezték és carignan-nal adtak neki lendületet. Igézően sötét, tintás színe, lomha, olajos mozgása komoly bort sejtet. Nem éppen szokványos illatában szakírók szerint kámfor, akácvirág, szeder (csak nem a RIM mobiljára gondolnak?) és fekete málna. Ez utóbbi mi ez? Nem csak a bor színe miatt mondják ugye? Azonban valami kámforos perverzió vagy izgalom (gusztus kérdése) és egy halom erdei gyümölcs tényleg ott van az illatában. Kóstolva nagytestű, buja: rengeteg gyümölcs és fűszer tobzódik, mégis megvan benne a kellő tartás és frissesség is. Tanninjai érettek, utóíze nagyon hosszú. Erős hét pont 18 euróért nem rossz vétel. Nem bírták elnyomni a sajtok, pedig ezek mellett az már komoly teljesítmény. A Gouda a legdurvább, le sem tagadhatná a korát: van valami egyedi stichje, mintha egy dohos pincében érlelődött volna. Izgalmas édes, finoman csípős és kikristályosodottan aminósavas. Az érett Asagiao kevésbé különc, egyszerűbben gyümölcsös sós a végén aztán cseppet ő is csíp. A Schlossberger a legkevésbé izgalmas: édes és krémes, persze sós is, a borral azért jól kijöttek. Végül a Gruyere-rel lettek a legjobb pár: magában is ez volt a legelegánsabb sajt: krémes, kristályos, diós, gyümölcsös és visszafogottan csípős. A borral pedig még tovább erősítették egymást, együtt akár nyolc pontot is kaphatnának.
Két kis holland
Rooie Dop. Kis kézműves sörfőzde a hollandiai Utrecht városában. Annyira kézműves, hogy otthon csak kis mennyiségben, kísérletileg főznek, aztán ha úgy alakul nagyobb mennyiségben a közeli malomban, akarom mondani de Molen főzdében készülnek a sörök. Most innen közelebbről a Sörspecialistától hoztam haza kettőt néhány hete.
Utrecht Strong Ale. Szűretlen, pasztörizálatlan, ám bíznak magukban, mert az van ráírva, hogy öt éven belül a legjobb fogyasztani. Szóval lehet egy kicsit fektetni, de én most kibontottam. Homályosan barnás szín, kis narancs fénnyel és édeskés, dinnyés, virágos illat fogadott. Kóstolva nagy testű, határozottan de nem túlzottan szénsavas. Ízében malátás édesség küzd a komló kesernyéjével, összhatásában előbbi győz, de lecsengésében utóbbi dominál. A 9.1% alkohol észrevétlen… egy darabig legalábbis. Minden sok benne, mégis megvan a maga magas egyensúlya. Komoly cucc, mégsem igazán az esetem: nekem cseppet farnehéz.
Chica Americana IPA. Sűrű borostyán színű, tartós, fehér habbal. Szalmás, almás, édes szilvás illata nagyon intenzív – néhány éve elképzelni nem tudtam volna, hogy sörből ilyen is jöhet. Ízében is ott van ez a hasonló édes, almás, fűszeres gyümölcsösség a komló keserűségével ellenpontozva. Először azt hittem, ő sem az estem, ám valahogy az ő idomai már jobban működnek az én receptoraimon keresztül is. Így aztán megszerettük egymást.
Kis hanga
Marie-Pierre Manciat Pouilly-Fuissé Les Petites Bruyéres 2011. Pouilly-Fuissé nagyon híres appelláció Burgundia déli részén Maconnais régióban, ahol természetesen csak chardonnay-t termesztenek, és nem szabad összetéveszteni Pouilly-Fumé-vel, ami ellenben Loire és sauvignon blanc. Divatos lett, a nevet eléggé elkoptatták, ám ez a birtok komoly dolgokat művel. A bor agyagos, mészköves talajról jött, hűtött acéltartályban erjedt, tíz hónapig finomseprőn érett. Tiszta, friss, édeskésen vonzó illat: körte, őszibarack, dió, ilyenek. Kóstolva nem nagytestű, inkább elegáns és finom. Tényleg az van, amit írnak róla, hogy hihetetlenül eltalálták az érettség és jó savak egyensúlyát. Zamatos gyümölcsök, pici sósság, lendületes mégis kerek savak. Tud azért a chardonnay is, ha akar. Kilencvenkét Robert Parker és hét palack pont. Szállítással együtt nagyjából 18 euróra jött ki, ami nem rossz, csak ne számoljuk át, mert a több, mint ötezer forint már kevésbé lelkesítő. A világ anyagilag boldogabbik felén persze, ahol nem mindig csak néhány év múlva lesz jobb, csak húzzuk ki ezt a néhány évet még a folyamatos vetítés, olyan jó vételnek találják, hogy egyből egy tucatot rendelnek belőle, így az év minden hónapjára juthat belőle. Hát, el bírnám viselni.
DeMolen Pijl & Boog
Most. Épp elfogy csapról a Sörspecialistánál. A DeMolen majdnem mindig valami és valami. Ez nyíl és íj. Meg nem mondom, miért. Nagyon jó belga sör, ami holland. Kekszes, fűszeres, túlérett gyümölcsös illat. Nagy test, sima, szinte krémes. Enyhén belgás, tömör, gyümölcsös, finom. Szépen, határozottan keserűn végződik. Érdemes volt.
Mit együnk egy IPA-hoz?
Hasonlóság és ellenpontozás kell a sikeres ételpárosításhoz. Az IPA típusú sörök illatosak, ízgazdagok, kegyetlenül keserűek és könyörtelenül trendiek. Várjunk csak! A juhtúró büdös (ellenpont +1), ízgazdag (hasonló +1), keserű (hasonló +2) és csúnyán divatjamúlt (ellenpont +2). Kell nála ideálisabb pár? Ráadásul ha még a juhtúrót jó minőségű ipari tortilla chips-re pöttyintjük, akkor összekacsintósan visszautalhatunk a szív nélkül élő könyvelők és marketingesek által főzött, kukoricagrízezett multitömegsörök másnapos böfögést idéző ízvilágára. Egészségünkre!
palack.net 