Rooie Dop. Kis kézműves sörfőzde a hollandiai Utrecht városában. Annyira kézműves, hogy otthon csak kis mennyiségben, kísérletileg főznek, aztán ha úgy alakul nagyobb mennyiségben a közeli malomban, akarom mondani de Molen főzdében készülnek a sörök. Most innen közelebbről a Sörspecialistától hoztam haza kettőt néhány hete.

Utrecht Strong Ale. Szűretlen, pasztörizálatlan, ám bíznak magukban, mert az van ráírva, hogy öt éven belül a legjobb fogyasztani. Szóval lehet egy kicsit fektetni, de én most kibontottam. Homályosan barnás szín, kis narancs fénnyel és édeskés, dinnyés, virágos illat fogadott. Kóstolva nagy testű, határozottan de nem túlzottan szénsavas. Ízében malátás édesség küzd a komló kesernyéjével, összhatásában előbbi győz, de lecsengésében utóbbi dominál. A 9.1% alkohol észrevétlen… egy darabig legalábbis. Minden sok benne, mégis megvan a maga magas egyensúlya. Komoly cucc, mégsem igazán az esetem: nekem cseppet farnehéz.

Chica Americana IPA. Sűrű borostyán színű, tartós, fehér habbal. Szalmás, almás, édes szilvás illata nagyon intenzív – néhány éve elképzelni nem tudtam volna, hogy sörből ilyen is jöhet. Ízében is ott van ez a hasonló édes, almás, fűszeres gyümölcsösség a komló keserűségével ellenpontozva. Először azt hittem, ő sem az estem, ám valahogy az ő idomai már jobban működnek az én receptoraimon keresztül is. Így aztán megszerettük egymást.