Becsapós bor

20130914_235227_Richtone(HDR)A CBA polcáról kiabált rám a felirat, hogy Akció: Lisicza Cabernet Franc 1490 Ft. Régen ittam már tőlük, itt az alkalom, gondoltam és le is vettem egy palackkal a polcról. A pénztárnál jött aztán a becsapódás, mert bizony 1790 Ft-ot számítottak fel a borért. És itt jön a zseniális trükk, a CBA megérdemelné a Nemzeti Borkőkiválóság Program különdíját az innovatív átbaszásért. Az akciós ár és a tábla a 2012-es évjáratra vonatkozik, mögé pedig felpakolták a háromszáz forinttal drágábbra árazott 2011-es borokat. Nekem jó a 2012-es is, mondtam, persze nincs. Nem is volt az soha. Talán még forgalomban sincs. Akárhogy is, rengeteget fejlődött a CBA. Hol vannak már a régi idők, mikor 1200 Ft-ért hoztam el tőlük a 2004-es Ráspi Kékfrankos Válogatásokat és a közéjük keveredett Cabernet Sauvignon-t is egy vállrándítással elintézve kékfrankosként számolták el? A Lisicza Cabernet Franc 2011 egyébként becsapós bor. Könnyed, édes gyümölccsel teli, kissé illógyanúsan technokolos illatával laza, koraőszesti bornak ígéri magát. Kóstolva aztán odacsap némileg: tannin és alkohol sem lett kispórolva belőle. Meglehetősen darabos, szebben mondva rusztikus a cucc, miközben néha túl édesbe hajlik. Összességében azért nem rossz élmény, valahol négy és öt pont határán.

Magyar csúcsborok a csúcson!

Büszkén járja be az internetet az MTI szívet melengető híre. A  szentpétervári G20-as találkozón majdnem féléves kiválasztási folyamat után négy magyar bor és két híres magyar ital is ott lesz. Egyáltalán nem lepődtem meg a borok listáján, hiszen ki is képviselhetné Magyarországot és azon belül világhírű borvidékünket Tokajt méltóbban, mint a régió egyik legdinamikusabban fejlődő bortermelője a Monte Tokaj, akik a borgyártás (!!) során sikeresen alkalmazzák az innovatív technológiákat és a modern berendezéseket. Ki ne ismerné a szőlőbirtok ihletőjét és tulajdonosát Kiss Szilárd Miklós urat, aki már több mint egy évtizede foglalkozik a magyar bortermelés hírnevének emelésével. Biztos csak véletlen egybeesés, hogy a moszkvai magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséját is Kiss Szilárdnak hívják. Az ő hatputtonyos muscat lunel aszújukhoz csatlakozik Vincze Béla olajosan, már-már glicerinesen sűrű cabernet cuvée-je. Hogy még inkább megismerjék a csúcstalálkozó résztvevői a magyar fajtákat, Villányt Wunderlich Alajos cabernet franc-ja képviseli, bár ez nem is az övé, ugyanis a pince névadója már átigazolt a Wunderlich családi pincészethez, így akár becsempészhetnénk a listába egy ötödik magyar bort is. A Tornai Pincészet Aranyhegy Juhfarkja kicsit kilóg a sorból, mert magyar fajta és akár még jó is lehet. Korrigálunk a Törley Brut-tel, ami a külföldieknek izgalmas chardonnay-ből készül, és az Unicummal, ami finomabb, egyedibb és természetesebb, mint bármelyik magyar pálinka. Na zdarovje, az elvtársaknak!

Wachau

Elképesztő hely. Meseszép és mégis valódi. Tele van szőlővel és borral, mégsem csak arról szól. Mindenkinek el kellene mennie egyszer. Persze azért bor is volt, rosszat bizony sehol nem sikerült innom. Ám a nagy nevek nem véletlenül nagy nevek. Egyik nap Schmelz Pichl Point Grüner Veltlinere, másik nap Jamek bármije lazán előzte az egyébként nem gyenge heurigeres mezőnyt. Jameken belül aztán Ried Klaus Riesling Smaragd 2011. Hogyan lehet erre még egy lapáttal rátenni? Hoztam haza egy Prager Klaus Riesling Smaragd 2011-et. Most ezt kortyolgatom. Meseszép és mégis valódi. Elképesztő bor. A nyolc pont most épp kevés neki. Lentebb egy kis galéria, katt a nagyobb képekért.

Rise and Fall

veresekA 2009-es Veres és az én történetem két és fél éve kezdődött, mikor a Furmint Február nagy kóstolóján megfogadtam, hogy a forradalmi módon csak acélban edződött mégsem könnyednek szánt furmintot alaposabban is meg kell vizsgálnom. Kivételesen egész hamar valóra váltottam a tervet, és milyen jól tettem. Felejthetetlen élmény volt: nemzetközi klasszis száraz furmintot kóstolhattam, decemberben ez már hivatalos lett. Persze adódott rögtön a kérdés: vajon hogy bírja majd az idő múlását, hogyan fog érni? Illetve mi lesz a következő évjáratokkal? Lesznek-e azok is olyan jók, egyáltalán marad-e ez az acélos út? Tavaly ősszel aztán a 2011-est is igen meggyőzőnek találtam, most pedig eljött az idő, hogy megnézzem az idősebb és fiatalabb testvért egyszerre egymás mellett is. A kilences meglepett, sőt bevallom cseppet csalódtam is: koros bornak mutatja magát. Azt hittem, frissebb marad még így alig négyévesen. Fiatalkorához képest sokkal intenzívebb lett az illata: mézes, puha körtés, teás, reszelt almának viszont hála istennek nyoma sincs. Kóstolva is ezeket az érett, nyugodt aromákat kapjuk, sima felszínnel, némi visszafogott kesernyével. Tisztességben megöregedett furmint lett: gyümölcsök és sósság még mindig van, izgalmas szerkezet és játékos savak már nem annyira. Milyen jó, hogy boroknál lelkiismeretfurdalás nélkül válthatunk a fiatalabbra. A tizenegyes nem meglepő de kísérteties módon hasonlít a kilences két évvel ezelőtti önmagára. Közepesen intenzív frissen édeskés, picit köves illatú. Kóstolva talán valamivel feszesebb és kevésbé rusztikus/furmintos, még inkább nemzetközi stílusú. Persze azért bőven van neki egyénisége, csak tokaji furmintnak ilyen kozmopolita. Épp az benne a jó. Ha pontozni kell: a kilences erős öt, a tizenegyes hét vagy nyolc. Én már várom a tizenkettest. Videó nincs, de a címadó dalt azért belinkelem: