Lólé, Ritmus és Blues

barley

Van ez a sörfajta, hogy árpabor, amit hazudnék, ha azt mondanám, hogy értek. Persze a sört – de igazából még a bort is – nem érteni kell, hanem inni. Utóbbi biztos megvolt, előbbihez nem kerültem közelebb, pedig én aztán sört és bort is, ahogy ez itt látszik kétségtelenül. Szóval beszereztem egy holland és egy magyar példányt, érdekesek voltak így egymás mellett is. Szép lassan fogytak, egyikük sem az a töltsük ki húzzuk le típus, persze ezt lehetett előre tudni.

A Legenda Horse Juice opálos bronzos fényű barna, habja szinte nincs. Beleszagolva rögtön rájöttem honnan kapta a nevét. Istállós hangulatú, élesztős, takarmányos farmszagú ez a sör. Akarom mondani árpabor. Ami persze sör. Kóstolva visszafogottan szénsavas, édeskés, fűszeres aztán a menetrendszerűen érkező komló kesernyéje mégis szárazba viszi. Nagyon hasonlít a KIT-re, ami egy angol stílusú IPA, ugyanebből az istállóból. Az alkohol 8,2% és nem lóg ki a lóláb.

A De Molen Rhythm & Blues színre lehetne szűretlen pils is, vékony fehér habot is sikerült csiholnom belőle. Beleszagolva élesztősség, keksz érkezik, aztán némi állati hangulat itt is befigyel, végül jön a hordó fája. Mert, hogy barrel aged. Néha mindent elnyom, máskor meg hagyja a többieket is érvényesülni. Szájban közepesnél gyengébben szénsavas, sűrű, fűszeres, édes, de aztán mégsem. A hordó itt is erősen jelen van. Az alkohol még magasabb (10,2%), de itt sem rúgkapál.

Reklámok

Komlószedők söre

2013-10-06 16.43.07

Több poszt is érlelődik éppen, de még egyiket sem tudtam kipalackozni. Vasárnap viszont megittam a második üveggel ebből a zseniálisan friss komlós pilsnerből. Pyraser Hopfenpflücker Pils. Az aromakomlót a főzde melletti kertben termesztik és évente egyszer szüret után készítik belőle ezt a könnyed, üdítő, karakteresen komlós szűretlen pilsnert. Nem egy bonyolult darab, viszont rettentően finom. Nagy kortyokban, vészes tempóban tud fogyni. A Sörspecialistánál vettem 650 Ft-ért.

Scotty Karate

scotty_karate

Érzem, hogy el fogunk veszni már a besorolás terminológiájánál. Dark Horse Scotty Karate Scotch Ale. Tehát az USA-ban Michigan államban főzött skót ale. Ez már erős kezdés, de nem szokatlan. A Ratebeer szerint a Scotch Ale nem tévesztendő össze a Scottish Ale-lel, ennek megfelelően külön címszó alatt is szerepelnek. Előbbit erős skót pale ale-nek, utóbbit inkább sötét, malátás főzetként jellemzik. Viszont mindkettőnél alternatív elnevezésként említik a Wee Heavy-t, amivel romba döntik az egész addigi distinkciót. Talán most elég is lesz ennyi. Visszatérve a mi a sötét lovunkhoz, ahogy a képen is látszik: nem igazán sápadt, inkább sűrű, mustszerű, zavaros és nem kevés szárazanyag úszkál benne. Habja alig van, az sem sokáig, helyette illat viszont bőven és erőteljesen. Édes gyümölcsök, keksz és fűszeresség, almás pite a köbön. Ezek után megkóstolva már nem lepődhetünk túlzottan meg. Nagytestű, sűrű, gazdag, fűszeres, kicsit füstös  és meglehetősen szénsavas. Utóíze szépen keserű csokiba hajlik így a korty végül száraz marad. Még nem említettem, hogy az alkoholja 9,75%, de szépen elvész az eddigiekben, csak fejben hat, nem szájban. A sör névadó ihletője Scotty Karate egyszemélyes punk country vagy mi zenekar, a lentiek alapján én a magam részéről maradok a sörnél. Kisüveges, a Sörspecialistánál 900 Ft.

Burrito Napalmmal

napalmTudom, elég fantáziátlan ez így és sokkal trendibb lett volna összedobnom egy habanerós őszibarack veloutét pacalhabbal, de mentségemre szóljon, hogy már elég rég kerestem a kedvenc burritónk mellé valami jó kis sört, ami bírja tartani vele a lépést. Hát, ez bírja. Nem csak mert fel van írva címkére, hogy chilis. Hanem mert tényleg az és közben sör marad. Nem is akármilyen. Komplex, intenzív, izgalmas.

Élet Komlóbolygón

2013-09-07 15.16.17Megvolt a hatodik Főzdefeszt az igen sűrűre gasztroprogramozott és hibátlan időjárással megáldott múlt hétvégén. Közben kihagytam régi kedvenc fesztiválomat a szentendrei skanzenben, nem próbáltam ki, milyen Etyeken piknikezni kezeslábosozás helyett, nem ettem csicseriborsós madridi pacalt a Hold utcában, libamájat sem az Erzsébet téren, vagy pezsgőt és bort sem Budafokon. Helyette fogtam kis korsómat és kibékákáztam a Kálvin térre új, izgalmas sörökkel ismerkedni. Főzdefeszt kapcsán sokan panaszkodnak a nagy tömegre: igazuk van, én ezért szoktam ilyen helyre minél korábban délután kiérni. Olyankor még lökdösődés nélkül lehet sétálgatni, akad egy-egy üres pad is, és a sörökért sem kell negyedórákat sorban állni. Ami az újdonságokat illeti, az Élesztő standja volt a legizgalmasabb, ami persze nem csoda, hiszen itt lehetett a gerillák (azaz főzdétlen, nem ebből élő így különösen bátor sörfőzők) főzeteivel ismerkedni. Bár nagyon szeretem az IPA-kat és pale ale-eket, de külön tetszett, hogy néhány kontinentális, hagyományosabb sör is csapra került az Élesztőnél is. Ezek közül leginkább a kicsit cefrésen gyümölcsös illatú és ízű mégis klasszikusan is sörszerű Vörösbegy névre keresztelt düsseldorf altbier tetszett leginkább Kecskemétről a Bimbeertől. A hagyományos forradalmi tematikában, az Élesztőnél Róth Zoltán Távoli Galaxisa volt a sztár és megérdemelten. Gazdag, egzotikus, gyümölcsös és mégis feszes, elegáns, száraz újvilági IPA. Nekem is az egyik kedvencem volt. Igazi különlegesség, de nem csak perverzió volt – sőt tegnap olvastam, hogy az év söre is lett – a Napalm, Németh Antal chilis old ale-je. Ez egy testes, hagyományos angol sör, háromféle paprikával felturbózva: az izgalmát pedig az adja, hogy a chilik összetettebb ízeket, olajosságot, füstösséget és komplexitást is visznek a történetbe a lórúgáson kívül. Azért a következő sört óvatosan kell megítélni és nem szabad csodálkozni, ha még az is csíp. A Léhűtő standján kóstoltam Németh Antal másik sörét az újhullámos bajor komlóval készített búzaélesztős IPA-t, a White Shadowt, ami szintén remek darab.

2013-09-07 15.19.01Akárcsak a szomszédban a Csakajósör/armando_otchoa alias Hopaholic sátorban a beszédes nevű Gribanc: ami az eredeti főzdefeszt sztár Grabanc IPA Freaky Wheaty-re keresztelt nevű búzaélesztős változatának 20 kg málnával megpakolt mutánsa. Mindenki tudott követni? És még mondja valaki, hogy a sör az mindig sör, ha felbontom, tudom mi vár a palackban. Legendás kedvenc arcaimat pokert és jokert most az újdonságokra vadászva kihagytam, de azt elégedetten olvastam, hogy megkapták az év sörfőzdéje címet. Így van ez jól: a nagy kicsik közül, ők a leginnovatívabbak, és úgy mellékesen a söreik is kiválóak. Bizony zajlik az élet rendesen Komlóbolygón, örülök, hogy figyelhetem az izgalmas nyüzsgést.